Zsidó örökség

Hőmérséklet

A debreceni zsidóság története nagy múltra tekint vissza. Írásos feljegyzések szerint az első zsidó kereskedők az 1780-as években érkeztek a városba. A debreceni zsidó hitközséget 1852-ben alapították, mely több zsinagógát, zsidó iskolát, gimnáziumot, kórházat és szociális intézményt működtetett. Az első világháború végéig tartó aranykor alatt a közösség különböző vallási irányzatainak kiszolgálására három nagy zsinagóga épült, ebből kettő ma is látogatható.

A debreceni és környékbeli zsidók közül több mint hatezren estek a második világháború áldozatául. Az 1941-ben rögzített 11 500 zsidó közül 1949-re a hivatalos adatok szerint 3000 maradt Debrecenben. A hazatérő túlélők egy része kivándorolt Izraelbe vagy az Egyesült Államokba, sokan pedig rövid idő múlva Budapestre költöztek. A mai debreceni zsidó közösség számában kevesebb, mint egy tizede a háború előttinek. A hitközség tagjai azonban lelkesen és rendületlenül őrzik hagyományaikat amellett, hogy a kor szellemének megfelelve nyitottan és fejlődésre készen néznek a jövőbe. A közelmúltban számos fejlesztés történt a zsidó negyedben. A felújított Ortodox Zsinagógában a látogatók interaktív módon ismerhetik meg a helyi zsidóság történetét, a zsidó szokásokat és hagyományokat, de betekintést nyerhetnek a zsidó étkezés rejtelmeinek és ízeinek világába is. Az épület rendezvénytermében koncertekkel és művészeti előadásokkal várják az érdeklődőket. A debreceni zsidó közösség rendelkezik azokkal a zsidó hit vallási liturgiáját kiszolgáló elemekkel, melyek minden, a zsidó vallásban lévő irányzat számára lehetővé tudják tenni a hit aktív gyakorlását.

A debreceni és kelet-magyarországi zsidó örökségi helyszínek tematikus és zarándokutak keretében is bejárhatók. Az „Utazás a zsidó örökségbe Észak-Alföldön” zarándokút Debrecenre és Nagykállóra koncentrál, egy városias hitközség és egy csodarabbi köré szerveződött világhírű közösség bemutatására. A zarándokok a debreceni hitközség székházában található zarándokszálláson tudnak megszállni. A „Csoda rabbik útja” 10 települést érintő 150 km-es zarándokút Tokaj-Hegyalja zsidó emlékhelyeit, épített örökségét járja be.

A Pásti utcai orthodox zsinagóga

1893 augusztusában kezdték el építeni a zsinagógát, és alig egy hónap alatt álltak a falak – a debreceni orthodox közösség az őszi ünnepeket már itt köszöntötte. 1902-ben avatták fel hivatalosan, első főrabbija Strasszer Salamon volt. A helyi orthodox közösség néhány intézménye a status quo hitközséggel közösen működött, de hamarosan a Pásti utcai orthodox komplexum új tagokkal bővült: a Beit Hamidras a tanulás és az imádkozás színtere volt, a pincében orthodox mikve, az udvarban kóser vágoda és üzlet nyílt.

A háborúban megrongálódott épület felújítására nem, csak állagmegóvásra maradt a közösségnek ereje, de a templom 1984-ig így is működött. Utolsó orthodox rabbija Deutsch Sándor volt. 2001-ben egy részleges felújítással a homlokzat és a tetőszerkezet újult meg, a teljes restaurálás azonban csak 2012-ben kezdődhetett el.

2015. április 26-án újra teljes szépségében nyílt meg a Pásti utcai orthodox zsinagóga, ami ezentúl nemcsak mint szakrális tér, hanem turisztikai látványosságként, valamint kiállítások, konferenciák, koncertek színhelyeként is szerepet kap.

A közeli jövőben a zsinagóga ad otthont a Kelet- és Közép-Európai Zsidó Oktatási és Kulturális Központnak.

Imaház (Beit Hamidras)

Az 1910-es évek elején épült az orthodox templom udvarán. A fűthető épületben könnyebbé vált a Tóra-tanulás, hiszen nemcsak napközben, hanem már egészen az éjszakába nyúlóan lehetett maradni. Ezzel újabb lendületet kapott a hitélet a debreceni orthodox közösségben, hiszen itt azok is tanulhattak, akik egész héten dolgoztak, így csak néhány órát tudtak áldozni a vallásos ismeretekre.

Ma, a felújítás után a debreceni közösség napi rendszerességgel tartott imádkozásainak helyszíne a nagy ünnepek időszakát kivéve.

Orthodox mikve

A Pásti utcai komplexumban a téli imaház pincéjében található a régi mikve, vagyis rituális fürdő. A magas talajvízszint és a forráshiány miatt ezt az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem lehetett használni, de a rehabilitációs program részeként ez a létesítmény is megújult és új funkciót kapott: az eredeti beosztást és a burkolatok egy részét megőrizve a felújított fürdőben kóser borozó és vele együtt kiállítóterek nyílnak.

Fontos tudni, hogy a város nem maradt rituális fürdőhely nélkül, hiszen a kétezres években átadták a modern, minden igényt kialakító új mikvét a Pásti utcában.

Holokauszt-emlékhely

2015 nyarára készült el a debreceni áldozatoknak emléket állító építmény, fiatal építészek tervei alapján. A Pásti utcai orthodox zsinagóga udvarában található betonfalon több mint hatezer név olvasható.

Kápolnási utcai zsinagóga

1909-re a debreceni zsidók száma indokolttá tette egy újabb templom építését, amely a ma is változatlan helyen működő közösségi székház melletti telken kapott helyet. A hatszáz főt befogadó épületet egy év múlva adták át, az akkori főrabbi, Krausz Vilmos avatta fel.

A zsinagógát ma főleg a nagyobb ünnepeken használja a közösség hitéleti célokra, de számos példa volt rá, hogy különböző kulturális eseményeknek is otthont adott a 2014-re teljes szépségében helyreállított épület.

Debreceni zsidó temető

1842-től változatlan helyen és szervezetben működik a debreceni hitközség temetője a Monostorpályi úton. Az utóbbi évek legnagyobb eredménye, hogy a sírok már az interneten is megtalálhatóak részletesen katalogizálva, képekkel, adatokkal kiegészítve, ezáltal mindenki számára elérhetőek kutatási és infor­mációszerzési célokból egyaránt.

Kóser vágoda

Az 1980-as évek végéig rendeltetésszerűen használt vágoda ma mint kiállítótér és pihenőhelyiség funkcionál. Bezárásáig itt készítették elő a rituális vágás után a baromfit, amelyet az utcafronti húsboltban lehetett megvásárolni. A felújítás során megőrizték az eredeti berendezési tárgyak egy részét, és nem változott a helyiség kialakítása sem: jól megfigyelhetőek a feldolgozás különböző állomásai.

A debreceni zsinagógák és a hozzájuk tartozó létesítmények május 1-től szeptember 30-ig 8 és 17 óra között, október 1-től április 30-ig 8 és 15 óra között látogathatók. Ünnepeken és szombaton zárva.

Igény szerint csoportoknak magyar, angol és héber nyelvű idegenvezetés biztosított, ehhez érdemes előzetesen időpontot egyeztetni.

Nagykálló

Az egykori szabolcsi megyeszékhelyen századokkal korábban már éltek zsidók. Azonban a község elleni sorozatos támadások miatt nagy volt az elvándorlás, bár utóbb mindig visszatértek. A XVIII. századra már szervezett hitközség volt a településen, erről írásos bizonyítékok is tanúskodnak. 1781-ben Taub Izsákot, héber nevén Eizik Taubot választották a vármegye főrabbijává. A magyarországi haszid közösség alapítója már életében legenda volt, az egyik leghíresebb cadik – igaz ember. Tanácsért, útmutatásért és áldásért messziről érkeztek hozzá. Spanyol ősei az inkvizíció elől menekülve az észak-magyarországi Szerencsen telepedtek le. A későbbi rabbi Nikolsburgban tanult az ottani jesivában, majd hazatérve Nagykállóban vállalt házitanítói állást. A nyugodt községben a munka mellett nem volt más szórakozása, mint a Biblia és a természet, gyakran találták meg a hívek a mezőn a juhászok és a pásztorok társaságában. A világhírű zsidó népdal, a Szól a kakas is itt született, a rabbi ezt egy pásztortól tanulta, majd saját szövegével egészítette ki. Nemsokára az egész haszid közösség ezt énekelte, és elterjedt nemcsak az országban, hanem mindenhol, ahol a haszid közösség tagjai megfordultak. 1821-ben, 70 éves korában hunyt el Nagykállóban.

A csodarabbi halálának évfordulója, ádár hó 7. a világ haszidjai számára jelentős nap, ilyenkor tömegesen keresik fel a sírhelyet.

Ma Nagykállóban két temető őrzi az egykor virágzó közösség emlékét. A csodarabbi, Taub Izsák ohelje – így nevezik a sátorszerű, épített sírboltot – körül néhány romos, elsüllyedt sírkő emlékeztet a rabbi szefárd örökségére. Sírkövének feliratát a rabbi előre megírta: „Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija”. A másik, ma is működő temetőben nyugszik Menachem Brody, akinek jesivája a múlt század elején Európa-szerte híres volt.

A rabbi tisztelőin kívül a művészetek rajongói számára is tartogat érdekességet Nagykálló, hiszen a magyar Chagallként emlegetett Ámos Imre is nagykállói születésű, és számos híres alkotása készült itt. Az 1944-ben munkaszolgálatban elhunyt festő műveinek jelentős részét a haszidok életéből kiragadott pillanatok és általában a zsidó vallás mindennapjai ihlették.

A temetőket előzetes egyeztetés után lehet felkeresni.

További információ: Blajer Gábor, +36 30 224 7349.

Debreceni Zsidó Hitközség

Tel.: +36 52 415 861, +36 30 846 1703

E-mail: debrecenizsidosag@gmail.com

Web: www.dzsh.hu

„Csoda rabbik útja” zarándokút

A „Csoda rabbik útja” zarándokút érinti az egykori csodarabbik sírjait, a zarándokok megismerhetik a csoda rabbik életét, a hozzájuk kapcsolódó legendákat, az érintett települések egykori zsidó lakosságának történelmével, hagyományaival, a térségben betöltött szerepével és a lélegzet elállítóan szép Tokaj-Hegyaljával . A zarándokút a mádi Zsidó Kulturális és Információs Központból – a volt rabbi képzőből – indul és ott fejeződik be, mely – igény szerint rövidebb és hosszabb szakaszokra – idegenvezető közreműködésével megrendelhető turisztikai szolgáltatás csomagként vehető igénybe előzetes megrendelés alapján.

Útvonal: Mád – Tarcal – Tokaj – Bodrogkeresztúr – Olaszliszka – Sárospatak – Sátoraljaújhely – Erdőbénye – Abaújszántó – Tállya – Mád

Csoda Rabbik Útja

Telefon: +36 47 588 278, +36 30 925-1808

E-mail: csodarabbikutja@gmail.com

Web: www.csodarabbikutja.hu

2015_09_07_Pásti_u_külső_deczkifoto_(126).jp
2015_07_27_Pásti_u_Zsinagóga_belső__deczkifoto_(40).jp
2015_09_07_Pásti_u_külső_deczkifoto_(158).jp
IMG_2912
IMG_2212

Ossza meg